Alex Flinn

alex flinn.jpg Született: Október 23., Long Island, New York, USA

Hivatalos weboldal: http://alexflinn.com/

Műfaj: YA (fiatal felnőtteknek szóló), Sci-fi & Fantasy

Hatással volt rá: Richard Peck

Egy faházban születtem a kerek erdőben... jó, talán mégsem. Long Island-en születtem, New York-ban. Mikor 5 éves voltam, az anyukám azt mondta, hogy írónak kéne lennem. Azt hittem bólogattam vagy ilyesmi, mert attól a pillanattól kezdve, minden verset, amit a suliban írtam, beküldték a Highlights-nak vagy a Cricket magazinnak. Már 7 éves koromban gyűjtöttem az elutasításokat.

Korán megtanultam olvasni. De azzal kompenzáltam ezt a profizmust, hogy teljességgel megtagadtam, hogy az iskolában előírt könyveket olvassam - munkafüzeteket, ahol először elolvasod a történetet, majd válaszolsz a kérdésekre. Míg a többi gyerek már a 20. könyvnél tartott én még az elsőnél. A tanárom Mrs. Zeiser azt mondta az anyukámnak, hogy "Alexandra a saját ütemében halad". Nem hiszem, hogy ez valami jó dolgot jelentett. Most, mikor a lányom, Katie haza hozza az FCAT teszt lapjait, amiben ugyanúgy történeteket kell olvasni, majd válaszolni a kérdésekre, megkérdezném a tanárt, "Tényleg szüksége van erre? Tud olvasni!"

Mikor középiskolás voltam a családom Miami-ba költözött. Nehéz volt új barátokat szerezni, ezért sok időt töltöttem olvasással és írással. De ellentétben Christopher Paolini-vel vagy Amelia Atwater-Rhodes-sal, én sosem fejeztem be a regényem. Ekkor tanultam meg, hogy éles szemű megfigyelőnek kell lennem. A középiskolában szereztem néhány barátot, és benne voltam néhány tehetség gondozó előadó művészeti programban. Operát tanultam a főiskolán, (koloratúraszoprán vagyok - a nagyon hangos, nagyon magas hangú szoprán) majd jogi iskolába mentem.

A jogi iskola volt talán az, ami segített befejezni az első regényem. A Breathing Underwater-ben a nagyon is komoly és túl gyakran előforduló családon belüli erőszakról van szó. A könyvet az állami ügyvédi irodában eltöltött gyakorlatom, és az önkénteskedésem inspirálta, míg bántalmazott nőkön segítettem. Úgy gondoltam ez egy nagyon fontos probléma, mivel a felmérések alapján az amerikai tinédzser lányok 27%-át ütötte már meg a barátja. Örülök, hogy ilyen népszerű a könyv, ha azért olvasod ezt az életrajzot, mert olvastad a könyvet, kijelölt feladatként a suliban, akkor is boldog vagyok.

Elkezdtem írni egy korai (és nevetséges) változatát a Breathing Underwater-nek a főiskolán (nagyon unatkoztam egy kocsis kiruccanáson a szüleimmel). Nem is tértem visszahozzá, míg meg nem született az első kislányom Katie. Autodidakta vagyok. Elmentem a könyvtárba és kölcsönöztem könyveket, amik segítettek az írásban. Majd sok fiatal felnőtteknek szóló könyvet olvastam, olyan szerzőktől akiket csodálok, különösen Richard Peck-től. A könyveit olvasni olyan, mint Mozart-ot hallgatni - megtanulod hogyan kell jó regény írni. Majd belecsempészed a saját stílusod. Személyesen is találkozhattam Richard Peck-kel egy workshop-on a Key West-i Irodalmi Szemináriumon. Sok író nagyon segítőkész volt velem szemben, különösen Richard, és egy másik fiatal felnőtteknek író hölgy, Joyce Sweeney.

Azt hiszem azért írok fiatal felnőtteknek, mert sosem szűntem meg én is annak lenni. A fejemben, még mindig 13 éves vagyok, köröket futok a futópályán, és azt a nagyon bő fehér tornaruhát hordom. Még mindig lenyűgöz a gondolat, hogy bankszámlám és jelzálog hitelem van. Ezért megpróbáltam olyan könyveket írni, amit a tornaruhás lányok élveznek. Ez is egy módja, hogy újra 13 lehessek... és tudni mindazt, amit most tudok. Jelenleg fél mérföldre lakom a régi középiskolámtól, Palmetto Bay-ben, Miami külvárosában, a férjemmel, Gene-nel, és a lányainkkal, Katie-vel és Meredith-szel.