Isaac Asimov [ˈaɪzək ˈæzɪˌmɔf] (született Iszaak Judovics Ozimov, oroszul Исаак Юдович Озимов, 1920. január 2. – 1992. április 6.) orosz származású amerikai író és biokémikus. Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett, művei jelentek meg a Dewey-féle tizedes osztályozás minden főosztályában, kivéve a filozófiát. Asimovot a tudományos-fantasztikus irodalom mesterének ismerik el széles körben. Egyike volt a múlt századi sci-fi három nagy öregjének: A két másik sci-fi klasszikus, akivel együtt Asimov népszerűvé tette a tudományos-fantasztikus irodalmat, Robert A. Heinlein (1907–1988) és Arthur C. Clarke (1917–2008).


Asimov legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt. Az Űrvadász-sorozatot Paul French álnév alatt jelentette meg.

Népszerűek olvasmányos stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő munkái, illetve tudományos újságírói tevékenységének eredményéből, a több mint 1600 esszéből válogatott esszékötetei. Ilyen ismeretterjesztő művei például a Guide to Science („Útikalauz a tudományhoz”), a három részes Understanding Physics („Értsük meg a fizikát”), az Asimov's Chronology of Science and Discovery („Asimov kronológiája a tudományról és felfedezésekről”), vagy magyar nyelven A biológia rövid története és a Robbanó napok. Esszékötetei például az Asimov on Science („Asimov a tudományról”), az Asimov on Astronomy („Asimov a csillagászatról”) vagy a magyarul is megjelent A Hold tragédiája.
Régi tagja és alelnöke is volt a Mensának, habár nem mindig szívesen; „intellektuálisan harcias”-ként jellemezte tagtársait. Jobban élvezte, hogy az Amerikai Humanista Szervezet elnöke lehetett. Róla nevezték el az Asimov kisbolygót, az Asimov's Science Fiction magazint és két különböző Isaac Asimov-díjat is.

Élete:

Asimov 1920. január 2. körül született (ez a hivatalos dátum, pontosan azonban nem ismert) a fehéroroszországi Petrovicsiban, egy, a mai Szmolenszki területen található zsidó faluban, Judah Asimov és Anna Rachel Berman Asimov gyermekeként, egy zsidó molnár családba. Isaac csak három éves volt, amikor emigráltak az Egyesült Államokba. Minthogy szülei csak

jiddis nyelven

és angolul beszéltek fiukkal, az sohasem tanult meg oroszul. Az ifjú Asimov Brooklynban nevelkedett, ötévesen megtanult olvasni, s élete végéig tökéletesen beszélt az angol mellett jiddis nyelven is. Szülei egy kis vegyesbolt tulajdonosai voltak, ahol az egész család dolgozott. Itt sci-fi magazinokat is árultak, így Isaac olvasgatni kezdte azokat. Nagyjából tizenegy éves volt, amikor első történeteit kezdte írogatni, pár évvel később pedig már jó párat eladott ponyvairodalmi folyóiratoknak.

1939-ben diplomázott a Columbia Egyetemen, majd 1948-ban ugyanott biokémiából doktori fokozatot szerzett. Közben a második világháború alatt három évig Philadelphia tengerészeti hajógyárában dolgozott. A háború végével besorozták az amerikai hadseregbe, ahol kilenc hónapot szolgált mielőtt leszerelték. Ezen rövidke hadi karrierje során gépelési tudásának köszönhetően a tizedesi rangig vitte, és így épphogy, de elkerülte az 1946-os Bikini-atolli atombomba-kísérletekben való részvételt.

Miután ledoktorált, a Bostoni Egyetem orvostudományi karának tantestületéhez csatlakozott. 1958-tól kezdve már egyáltalán nem tanított, minden idejét írással töltötte (írói bevétele ekkor már nagyobb volt a tanári fizetésénél). Két éven át harcolt azért, hogy egyetemi docensi státuszát – fizetség és tanítási-kutatási kötelezettség nélkül – megőrizhesse. Sikerült neki, sőt 1979-ben írói tevékenységének elismeréseképpen egyetemi tanárnak nevezték ki. 1965-től gyűjtött személyes iratait a Mugar Memorial könyvtárban tartják, ahol 464 dobozban 71 méternyi polcot foglalnak el.

1942. július 26-án feleségül vette Gertrude Blugermant (1917., Kanada – 1990., Boston), s két gyermekük született, David (1951-ben) és Robyn Joan (1955-ben). 1970-ben szétköltöztek, majd 1973-ban elváltak. Asimov még ebben az évben elvette

Janet O. Jeppsont

.

Asimov klausztrofíliás volt: élvezte a kicsi, zárt helyeket. Önéletrajzának első részében visszaemlékezik egyik gyerekkori álmára, amikor is egy újságos standra vágyott egy New York-i metróállomáson, ahova bezárkózhatott, s hallgathatta a vonatok dübörgését, miközben olvasott.

A repüléstől is félt, egész életében csak kétszer használta ezt a közlekedési módot (egyszer a haditengerészetnél, és egyszer, amikor az oahui hadibázisról tért haza 1946-ban). Csak ritkán utazott messzire, részben mert a repülőtől való félelme gátolta a távmunkában. Ezen fóbia hatott néhány történetére is, úgymint a Wendell Urth krimitörténeteire és az Elijah Baleyről szóló robotsorozatára. Kései éveiben rájött, élvezi a hajókirándulásokat, így néhány alkalommal a hajók „szórakoztató egységének” tagja lett, tudományos beszélgetéseket folytatva az RMS

Queen Elizabeth 2

-höz hasonló luxushajókon. Asimov meglehetősen szórakoztató, termékeny és keresett szónok volt. Rendkívüli érzéke volt az időzítéshez. Soha nem nézett az órára, de mindig pontosan a megadott ideig beszélt.

Elég ügyetlen volt: soha nem tanult meg úszni vagy biciklizni, bár Bostonba költözése után megtanult autót vezetni.

Asimov Laughs Again

(„Asimov ismét nevet”) című vicckönyvében a bostoni autóforgalmat „a kerekek anarchiája”-ként írja le.

1960-ban Asimov előtt magas IQ-ja megnyitotta a

Mensa

-nak, a rendkívüli intelligenciájú emberek egyesületének a kapuit. A tagságtól hol visszalépett, mert a tagtársakat túl arrogánsnak találta, hol aktív tagként előadásokat tartott Mensa csoportok előtt.

Asimov kései éveiben széles érdeklődési körébe tartozott a Gilbert és Sullivan operettjeire és Rex Stout

Nero Wolfe

detektívtörténeteire épülő szervezetekben való részvétel. Kiemelkedő tagja volt a

Baker Street Irregulars

csoportnak, a legnépszerűbb Sherlock Holmes-társaságnak. 1985-től 1992-ben bekövetkezett haláláig az Amerikai Humanista Szervezet elnöke volt, ezen a poszton barátja és egyben népszerű írótársa, Kurt Vonnegut követte. Szintén közeli barátja volt a

Star Trek

„atyjának”, Gene Roddenberrynek, s a

Star Trek: Csillagösvény

című film stáblistáján is helyet kapott a forgatás során adott tanácsaiért.

Asimov 1992. április 6-án halt meg. Tíz évvel halála után felesége, Janet Asimov az

It's Been a Good Life

című életrajzi művében felfedte, hogy férje halálát AIDS okozta. Asimov egyik bypass műtétje során, vérátömlesztéssel kapta a HIV-vírust. Halálának pontos oka az AIDS szövődményeként fellépő szív- és veseelégtelenség volt. Az Asimov-életrajz utószavában elmondja, férje nyilvánosságra akarta hozni, de orvosai azt tanácsolták, ne tegye, mert az AIDS-ellenes előítélet kihathat családtagjaira is. Asimov családja úgy döntött, az AIDS-fertőzést Isaac halála után felfedi, de mivel Arthur Ashe AIDS-es voltának nyilvánosságra hozatala vitákat szült, megváltoztatták terveiket. Tíz évvel később – miután Asimov orvosai meghaltak – Janet és Robyn megegyeztek abban, hogy a halál valódi okát is bejelenthetik.

Művei

Asimov céljául tűzte ki, hogy elérje az ötszáz kiadott könyvet, de ezt nem sikerült elérnie: összesen 463 címet publikált. Ismert könyveit, kiadványait és egyéb szerkesztett műveit összeszámolva viszont több mint 500 elemet tartalmaz angol nyelvű teljes bibliográfiája. Írhatott volna egy

Opus 400

-at, négyszázadik művének megünneplésére, de az ilyen jellegű művek közül az

Opus 300

az utolsó. Magyarul is olvasható könyveiből válogat a következő lista. Teljesebb és jóval terjedelmesebb Asimov-bibliográfiát tartalmaz a Nagy Magyar Sci-fi Bibliográfia.

Az Alapítvány–Birodalom–robot-univerzumba tartozó művei 

Itt csak a regények és novelláskötetek címei (és angol nyelvű kiadásaik időpontjai) olvashatóak. A különböző történetek kronológiai sorrendjét lásd az Alapítvány–Birodalom–Robot regényciklus cikkben.

A robotsorozat 

• Én, a robot (I, Robot, novelláskötet, 1950)
• Robottörténetek (The Complete Robot, novelláskötet, 1982 – az Én, a Robot kötet összes novellája mellett más történeteket is tartalmaz)
• Acélbarlangok (The Caves of Steel, regény, 1953 - első magyar kiadása még Gyilkosság az űrvárosban címmel jelent meg)
• A mezítelen nap (The Naked Sun, regény, 1956)
• Tükörkép (Mirror Image, novella, 1972)
• A Hajnal bolygó robotjai (The Robots of Dawn, regény, 1983)
• Robotok és Birodalom (Robots and Empire, regény, 1985)

A Birodalom-sorozat

• A csillagok, akár a por (The Stars, Like Dust, regény, 1951)
• Az űr áramlatai (The Currents of Space, regény, 1952)
• Kavics az égben (Pebble in the Sky, regény, 1950)

Az Alapítvány-sorozat

Előzmények

• Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation, regény, 1988)
• Előjáték az Alapítványhoz (Forward to Foundation, regény, 1993)

A klasszikus trilógia

• Alapítvány (Foundation, regény, 1942–1944)
• Alapítvány és Birodalom (Foundation and Empire, regény, 1945)
• Második Alapítvány (Second Foundation, regény, 1948–1950)

Utótörténet

• Az Alapítvány pereme (Foundation's Edge, regény, 1982)
• Alapítvány és Föld (Foundation and Earth, regény, 1986)

Egyéb művei

Sci-fi

• A halhatatlanság halála (The End of Eternity, 1955)
• Hatalomérzet (The Feeling of Power, 1958)
• Az istenek is… (The Gods Themselves, 1972)
• Nemezis (Nemesis, 1989)
• Robotváros I. :Odisseja (1992)
• Robotváros II.:Gyanusítás

Az Űrvadász-sorozat:

• Az Űrvadász (David Starr, Space Ranger, 1952)
• Az aszteroidák kalózai (Lucky Starr and the Pirates of the Asteroids, 1954)
• A Vénusz óceánjai (Lucky Starr and the Oceans of Venus, 1954)
• A Merkúr óriás Napja (Lucky Starr and the Big Sun of Mercury, 1956)
• A Jupiter holdjai (Lucky Starr and the Moons of Jupiter, 1957)
• A Szaturnusz gyűrűi (Lucky Starr and the Rings of Saturn, 1958)

Krimi

• Gyilkosság a könyvvásáron (Murder at the ABA, 1976)
• A halál fuvallata (A Whiff of Death, 1958)

Tudományos ismeretterjesztő művek

• A biológia rövid története (A Short History of Biology, 1964)
• A Hold tragédiája (The Tragedy of The Moon, 1973)
• Robbanó napok (The Exploding Suns: The Secrets of The Supernovas, 1985)