Egy gyönyörű történet a szerelemről. Két fiatalról, akik egy 5 napos kiránduláson egymásra találnak még sem lehetnek boldogok együtt, hiszen mindkettejüknek van valakije. A csöngei kirándulás mindent megváltoztat a két fiatal életében.

Mindketten szenvednek mégis csak a lány képes kilépni a kapcsolatából, a fiú egyenlőre nem tudja otthagyni a lányt, aki mellette állt a nehéz időkben és befogadta, mikor nem volt hova mennie.

A lány próbálja túl tenni magát a fiún, próbál tovább lépni, hogy boldog lehessen, de ez csak ideig-óráig sikerül neki. Tudja, hogy a a fiú nem fogja el hagyni a lányt érte, az elvei nem engedik. Ezekkel az elvekkel én személy szerint nem értettem egyet, hiszen beleszeretett egy másik lányba, mégsem lép ki a mostani kapcsolatából.

Aztán végül mégis kilép ebből az egyoldalú kapcsolatból, mégsem keresi fel a lányt hanem egyre mélyebbre sodródik az önsajnálatban és a depresszióban, ami egy borzalmas eseményig vezet majd, ott jön el az egyik fordulópont a történetben...

A végét azért nem lőném le előre, de engem megérintett a történet. E/2. személyben íródott a történet, ami elsőre kissé szokatlan volt hiszen nem olvastam még, vagy csak nagyon ritkán, olyan történetet, ami így lett volna megírva. Egy rövid idő után azonban ezen is túltettem magam.

– Sosem voltam szerelmes. Azt hiszem.
– Még nem voltál? És hogyhogy „azt hiszed”?
– Mi a szerelem? Ha megmondod, pontosan leírva, akkor elárulom, hogy voltam-e valaha, de nem tudom, hogy milyen, tehát nem mondhatom biztosra. Mindenesetre azt, amit a regényekben a szerelem varázsáról és mindent elkábító hatalmáról írnak, olyat még nem éreztem.
– Nem lebegtél még méterekkel a föld fölött? – kérdezted cinkosan mosolyogva.
– Az más, az csak az első három hónap varázsa. Elmúlik, ahogy jön a megszokás, és akkor a fellángolás szeretetté alakul. De a szerelem az más, szerintem, egészen más. Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Sorozat: Szívritmuszavar (Vörös pöttyös könyvek)

Oldalszám: 208

Megjelenés: 2012

Moly.hu link: https://moly.hu/konyvek/zakaly-viktoria-szivritmuszavar

Goodreads link: https://www.goodreads.com/book/show/17204089-sz-vritmuszavar?ac=1&from_search=true

Szerintem a könyv: 4,5/5