Rachel Hawkins: Hex Hall

hex_hall.jpgMindig azt mondom, hogy ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, de ennek annyira megtetszett a borítója, hogy gondoltam, adni kellene neki egy esélyt. Nem bántam meg, de elájulva sem vagyok tőle.

Sophie egy boszorkány sarja, egy nap az egyik bűbája nagyon rosszul sül el, így az apja úgy dönt, hogy szigorúbb felügyeletre szorul. Ekkor kerül egy olyan eldugott kis szigeten lévő iskolába, ahol hasonszőrű lényekkel lesz összezárva. Ez a Hekaté Hall, de újdonsült vámpír szobatársa csak Hex Hallnak hívja.

Később egy két titokra is fény derül, amikre nem igazán számít az ember.

Összességében nem volt rossz, de valahogy nem szippantott be teljesen, viszont egész jó humora volt a könyvnek.

 

"A vérfarkas, akarom mondani Justin, oldalra döntötte a fejét, és sokkal inkább nézett ki spánielnek, mint torokszaggató fenevadnak.
    Erre a gondolatra kuncognom kellett.
    A következő pillanatban a sárga szemek rám szegeződtek.
    A lény újra felvonyított, és mielőtt felfoghattam volna, mi történik, támadásba lendült.
(…) A felém rohanó vérfarkas láttán azonban csak a következő szavak buktak ki belőlem:
    – ROSSZ KUTYA!"

 

"Ez a szoba úgy festett, mintha Barbie és Eperke istentelen gyermeke rendezte volna be."

 

"– Azt hiszem, a szerelemnek megvan a saját mágiája."

 

Eredeti cím: Hex Hall

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Sorozat: Hex Hall (Vörös pöttyös könyvek)

Oldalszám: 270

Megjelenés: 2014

Moly.hu értékelés: 89%

Goodreads értékelés: 3,97

Szerintem a könyv: 4/5

Címkék: rachel hawkins